MaMaNye

szijja, köcce, cukcsi, tünci-bünci, cukeee, cia...

Ugye ismerős? Aki ilyet hall, rögtön kirázza a hideg, elfordul, és talán az érintett személy anyját, vagy nemi szervét emlegeti.
És emberek.. milyen hibásan. Hisz ilyenkor nem megvetni kell az illetőt, hanem tisztelni, mivel ő a következő nyelv újítás legfőbb képviselője, és figyelmeztetője.

Ez így kicsit zavaros, ugye?
Nem véletlenül említettem a "szijjá"-t elsőként, mivel ez teszi legjobban felismerhetővé az adott ember intellektusát.
Kicsit ássunk bele.
Az eredeti szó, ugye nem más mint a legközvetlenebb, és leggyakrabban használt köszönési forma, azaz a "szia". Családtagok (ha nem magázódnak), ismerősök, barátok, vagy éppen két ismeretlen azonos korú ember köszönési formája.
A szó eredetéhez nem kell sokat kapirgálni, hisz csak pillantsunk, a már világ nyelvé vált, angolra. Ahogy mi búcsúzáskor mondjuk , hogy később látlak, ők ezt így fejezik ki: see you later. Természetesen az angolban is van szleng, így a "you" átalakult "ya"-vá, valamint az időhatározóként használatos "later" elmarad. Végül eljutunk ehhez a formához: See ya. Ha ezt kiejtjük, így hangzik: szijjá.
Példaként említhetjük, még a love-ból (angol= szerelem) jövő láv, és lúw-ot, vagy akár a lol (laugh of loud) kifejezéseket is.
Ha jobban odafigyelünk, ezek mind azt példázzák, hogy akik ezt "nyelvet", egyfajta fonetikus kevert nyelvet használják, azok nem buták, illetve kulturálatlanok, hanem a társadalom legkiemelkedőbb alakjai, akik arra próbálják felhívni figyelmet, hogy nem tudjuk kordában tartani az idegen nyelvekből származó jövevény szavakat, illetve kifejezéseket, és lassan saját anyanyelvünk (segítség képpen: a magyar) gyönyörű lehetőségeit elfelejtjük, nem használjuk. Kérem, ezen a téren ne temessük még a magyar nyelvet.

Közre működött a MaMaNye. (Mai Magyar Nyelv)

Pápá tess..