2009. július 20., hétfő

brüno.

Beülsz a 11.-es terembe. 18. sor, 6 szék. Melletted két fiatal srác kukoricával, kólával. Te csak egy táskát hoztál, és a kíváncsiságod. Ők pedig a vágyat, hogy minél több csúnya szó...


Az Ali G széria, és a Borat után, egy újabb műremek Sacha Baron Cohen-től.

Miként a Borat, ez a film is nagy hatással volt rám, legfőképpen a tükör miatt amit rendesen a pofájába tol az amerikaiaknak (leginkább, habár a filmben más nemzetek, országok, emberek, fajták, hülyeségek, fajták is szóba kerülnek).
De nem marad ennyiben. Kellőképpen megcsöpögteti a témát, és a megvalósítást egy kis obcénsággal, és az embernek szinte már fájó nyitottsággal. Nem köntörfalaz, azt mutatja ami van. Talán ezért is nehéz elismerni.

Nagyon fáj, hogy valakinek ez csak annyit jelent, hogy csináltak megint egy jó kis káromkodós, polgár pukkasztó filmet. A nagyik, a szülők csak a fejüket rázzák. Én is, örömömben.

Lehet az én érték ítéletemmel van baj, de nekem a művész, a megmondós, az odabaszós, az ütős, a , a maradandó, és fontos filmek itt kezdődnek.
Igazán sajnálom, hogy a magyar rendezők(lehet az fiatal vagy öregebb) nem hozakodnak elő ilyennel. Nálam egy ilyen filmnek van értéke.

Brüno a meleg, osztrák divat riporter Amerikában. Ennyi röviden. A film magáért beszél. Mindenkinek ajánlom.

Rendező: Larry Charles
Író, főszereplő: Sacha Baron Cohen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése