2009. november 13., péntek

játék a színházban

A lufit mindenegyes felvonás előtt érdemes felfújni, már csak a remény miatt. Ellenben ne felejtsük el, hogy mindegyik végén egy nagy tűvel intézkedjünk a durranás érdekében. Mert itt minden elpukkad.

Molnár Ferenc nem a drámai műnem alkotójaként vált híressé, ám ettől függetlenül nem jelenthetjük ki, hogy a darab pocsék lenne. Sőt nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a darab kellemes, ironikus, és kellően modern. Természetes csak arra gondolok, amit írt. Vörösmarty Színház nélkül.
Ahogy az angol mondaná: in the other hand, úgy én, mint magyar azt mondom, a darab pocsék volt. A Vörösmarty Színházzal.
Rendezői munka: ki, mikor, és hova álljon, üljön, jöjjön be, menjen ki. Hisz csak ennyit tett. Kíváncsi vagyok, hogy a három darab után kijelenthető lesz-e az, hogy szar rendezők vannak a VSZ-ben. (Igazából nem szar, csak nem jó.)(Szinte magam előtt látom, ahogy a rendező e hatalmas megerőltető munka után kényelembe helyezi magát, esetleg cigizik vagy megdug egy táncos lányt.) ( Na jó, azt csak a musicalek után.)
A színészi munka engem két dologról győzött meg. A színész jól tud játszani, de vagy nem engedik, vagy ő nem akar, vagy egyszerűen mindenki jobbnak látja a ripacskodást, a játék helyett, épp ezért nem teszi oda magát. (Látni kell a 3. felvonás hihetetlen ripacskodását. Csodás.)

A darab jó, az előadás pocsék.
Plusz pont Molnárnak, mínusz a VSZ-nek.

1 megjegyzés:

  1. ezt kicsit bőszült és elvakult állapotban írtan, azért lesz rossz, és nagyon "megmondós". természetesen a véleményem ugyanaz, csak kicsit cizelláltam rajta. még még respect molnárnak. a vsznek nem.
    szeretném ha lenyűgöznének.

    VálaszTörlés