kicsit letargikusan állok fel, megyek a sarokban gubbasztó szitához. Kezemben a tárgyal visszaülök az asztalhoz. beleteszem becses irodalom tankönyvem, majd elkezdem rázni. csak nem akarnak kijönni Kosztolányi gyermek és halál motívumai.
állhatok neki magam.
kicsit csalódtam benne. ami azt illeti Babitsban, és Adyban is. miért kell a középiskolai irodalom oktatásnak arról szólni, hogy meggyőzzenek arról, hogy ők mind jók, becsülendőek, és az igazi művészi értékek náluk fedezhetőek fel?! nem erről kéne.
nem kérek sokat csupán egy-két oldalnál többet Csáthra és Kassákra.na az művészet, na az irodalom.
megyek szitálni.
2009. december 14., hétfő
kosztos
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése