2010. május 31., hétfő
2010. május 6., csütörtök
2010. március 29., hétfő
2010. március 13., szombat
2010. március 3., szerda
2010. február 28., vasárnap
könyvek
anyáméktól kaptam egy 10000-res könyvutalványt a libribe.
beszabadultam
kiszabadultam
eredmény:
Daniel Kehlmann : A Beerholm-illúzió (Magvető)
Cornac McCarthy : Az út (Magvető)
Tandori Dezső : Válogatott versek (Osiris)
G. G. Márquez : Szerelem a kolera idején (Magvető)
Oravecz Imre : A hopik könyve (Jelenkor)
juj de sok a magvető… (5/3)
2010. február 22., hétfő
2010. február 10., szerda
dolgoknak lelküket
“- A dolgoknak is megvannak a maguk élete – hirdette a cigány érdekes kiejtéssel –, csak fel kell ébreszteni a lelküket.”
Gabriel Garcíá Márquez – Száv év magány
2010. február 9., kedd
4 nap szünet
a 4 napból kettőt pesten töltöttem.
a 2 programból egy se jött be.
nem első alkalommal állítanak meg a vasútnál (déli), hogy bocsi, nem hajléktalan vagyok, és nincs pénzem, és messze lakom, és kéne egy kis apró, mert másnapos vagyok, és.. légyszi…
úgy meghallgatnám a történetüket.
2010. február 6., szombat
Az irodalom tanárom magasztalja Babitsot.
Szerintem szar.
Az ország nagy része szerint Petőfi a legnagyobb magyar költő.
Legborzasztóbb?
Van a könyvemben 1,5 oldal Kassákról.
Nagyon fáj, hogy a végén klasszicizálódik.
napi szar vers – király volt, hiányzik, lesz
Az ön karjának fiát hétfőn meghallgatnám.
Sebész.
lesz aki nagyapám mondta, mondta, mondta,…
mondtam.
2010. január 28., csütörtök
2010. január 24., vasárnap
2010. január 21., csütörtök
2010. január 18., hétfő
“Ma két nagy fekete lyuk jellemző a magyarországi köztudatra: a cinikus proli és a nemtörődöm kölyök. Az egyén ide-oda vánszorog, s előbb vagy utóbb bele-beleesik egyikbe, másikba. Tessék tiltakozni! Kiáltozni, hogy nem így van! Bárcsak nem így lenne. Mert akkor az olvasásnak lenne jelentősége. Csakhogy ezt a jelentőséget nem a ténfergő olvasó játszotta el, hanem a szerkesztők, írók, költők. Nevekből éltek, nem írásokból.”
2010. január 17., vasárnap
Tükörképemmel
Ma reggel visszabeszélt a tükörképem.
Nem igazán tudtam mire vélni, ezért megengedtem egy biccentést, és dolgomra mentem. Aznap este, (mert az nap még este is volt) megint csak ellenkezett. Hova tovább egyenesen nekem támadt.
Most szerinted ilyenkor mi van? Én beszélek a tükörből, vagy mégis mi történik? Vagy ő akkor most valaki? Ő most él? Nem nagyon értem. Ez olyan, mint a Fókuszban. Csak ez most az én fókuszomban…
másnap hajnal
hello
hello
marci vagyok
marci vagyok
most te akkor mi vagy?
most te akkor mi vagy?
na bazdmeg… , egy tükörhöz beszélek…
na bazdmeg… , egy tükörhöz beszélek…
A tükörképünk olyan, mint egy pillanatnyi visszhang. Igazából minden pillanatban van visszhangunk, nem kell oda tükör. Ami azt illeti, magunk visszhangjai is lehetünk/vagyunk. Tehát ő nem egy visszhang. Ő egy ő.
másnap délután
szia
szia
marci vagyok
én is
ez az igazi neved?
nem
nekem se
nekem se
Ki kellett mennem mosogatni, anyám jött be a fürdőbe.
Aznap nem volt este. Anyám nem hisz ilyenekben.
